00.

"kelt 1941. decemberében

Drága Szüleim!

Ma van tizenegy éve, hogy mindent hátrahagyva, halált megvető bátorsággal távoztam el tőletek. De tudom, az volt életem legrosszabb döntése. Nem akartam a porban játszani, mint más, velem egykorú kisgyerek. Pedig ez lett volna a helyes. Akkor még nem tudtam, hogy por helyett vérrel áztatott földön fogok fetrengeni, labdám pedig az ellenség feje lesz. De most már tudom: nem szabadott volna ilyen időben felnőnöm. Korán, túl korán tapasztaltam meg a puskaporos vér bűzét, ami az utcán terjeng. De sajnos az idő múlását nem lehet megállítani, visszapörgetni mint egy zenedobozt, ami keserűen szól a halk éjszakába. Jajj nektek, akik a por helyett vérrel itatott földön, jajj nektek, akik labda helyett az ellenség fejével játszatok: mert sosem tapasztaljátok meg az anyai szeretet és az apai szigor gondoskodó kezeit. Ha még lennétek nekem, szívemhez szorítanálak titeket, megölelnélek, mint egy szeretetért áhítozó kisgyermek, s bizonygatnám: jó élni. Talán ez még álom, de senki sem tudhatja, mit hoz a jövő. Ne higgyetek csalfa jósnőknek, hazug sámánoknak: mert ők is emberek, az emberek pedig tudatlanságuktól vezérelve nem látják a jövőt. Fogadjátok hát meg a tanácsomat: ne búslakodjatok miattam, használjátok ki a nektek adatott időt, emelt fővel járjatok, értem egy könnycseppet se hullajtsatok: mert nem tudhatjátok, mikor jő el a várva várt vég, mikor fáradnak bele az ellenségek a puskaporos levegőbe. Mert én is tudatom veletek: belefáradtam már az aszott vér bűzébe, a puskaporban terjengő utcákba. De kitartok a haza mellett, akár a vérem árán is megtisztitom a levegőt az ellenség bűzétől: szabaddá teszem az országot, vele együtt titeket is. Nem hagyom, hogy szolgasorban halljatok meg, míg mások a részegítő ital hatására. Nem, nem. Túl sokat voltam katona, hogy most hagyjam abba.

Csókol titeket szerető fiatok

William"